„Mindennapok felhangjai

„Egyedül a szándék nélküli hang tiszta –
az eső elsuttogja a titkokat,
miközben könnyeivel a föld rögeit veri.”

Szó-lánc

A dicsérő szót könnyű elfogadni, a gyűlölködőt még könnyebb. Ha okos vagy, csak a saját fülednek hiszel – de vedd észre, hogy a beszélő szándéka mindig felismerhetetlen, mert míg az igazság csendes és megfoghatatlan, a hazugság a törvény és a vallás hangjával álcázza magát.
Ezt hallgattam:

Egy este anya és nyolcéves kislánya némán ült a sötétben. Üres lakásukat két bőrönd, míg a házuk előtti teret barna egyenruhás tömeg töltötte meg. Ezrek lélegeztek, éreztek és gondolkoztak egy ütemre, lelkük húrjain csak az a dallam hallatszott, melyet az emelvényen szónokló Vezér játszott. A nő hátát a falnak vetve, mereven bámulta a szoba közepén pislákoló gyertyalángot, ám tekintetét hiába töltötte ki a táncoló fénybogár, a gyomrában szűkölő rettegést nem tudta elnémítani.
Tovább olvasom →

Az ember arc-képe

Minden nap ott van a lehetőség a kezedben, hogy egy ember életét megváltoztasd, egy társad létét felemeld. Ráadásul, amikor a szíved ad, nem csak a másik, de te is több leszel: ha közel engedsz magadhoz valakit, tekintetetekben fellobban az öröm fénye…
S talán örökre ott ragyog.
Ezt láttam:

A férfi magányosan élt, hatalmas házában senki sem várta este. Amikor azt kérdezték, miért, cinikus nevetéssel válaszolt:
– A nővel csak a baj van, ráadásul olyan, mint a meztelen csiga: csupaszon jön, amikor meg megy, viszi a házat. A gyerekeket pedig nem szeretem. Amíg kicsik, büdösek és sokba kerülnek, amikor már nagyobbak, állandóan nyavalyognak… és ne mondd, hogy olyan aranyosak! Ez csak az ostobák közhelye! Az arcukra már óvódás korukban rá van írva, hogy milyen ostoba és rosszindulatú felnőtt lesz belőlük…

Tovább olvasom →

„Amikor megismert a világ, sokan azért jöttek el hozzám, hogy egy fontosabb döntésük előtt a segítségemet kérjék. S noha mindig a lehető legteljesebben próbáltam válaszolni, hamar észrevettem, hogy egyetlen felelet nem old meg semmit sem. Hogy miért? Mert a probléma sok elemből, a megoldása pedig, tengernyi lépcsőből, kanyarból és zsákutcából áll. Egyetlen találkozással csak a közeljövő gondjait oldhattam fel, s noha az adott helyzetben pontosan arra volt szükség, az első leküzdött akadály után az ember újra egy megmászhatatlan fal előtt állt, és…

És magányosnak érezte magát.

Ezért úgy döntöttem, hogy – mielőtt eltűnök a Föld színéről – egy olyan lehetőséget adok a kezedbe, amely mindig a rendelkezésedre áll. Egy olyan Mestert, aki sosem tűnik el, aki a sorsod minden fontosabb állomásán veled lehet, és segítséget nyújthat mindaddig, amíg szükséged van rá. Mint minden igaz kezdet esetében, eleinte a TALEN-nel is nehéz lesz, de meglátod, egyszer csak eltűnnek a nehézségek, és a válaszok, a semmiből feltárulkozó ösvények oly tiszták lesznek, hogy nem tudod nem észrevenni ragyogásukat.”

A. J. Christian