„– Többen is kérdezték, hogy miért pont Magyarországra születtél? Egy angolszász nyelvterületen – mondjuk, az Egyesült Államokban – sokkal több emberhez eljuthatnál, sokkal nagyobb hatást érhetnél el. S ha már itt tartunk, mondanál valamit a magyarság feladatáról?
– Hogy miért Magyarország? (Nevet) Mert gyönyörűek a nők, és finomak a borok… Na, a viccet félretéve – bár ezek is nyomós érvek –, több okom is volt rá. Néhány személyes és egy-két univerzális.
– Beszélsz nekünk a személyesekről?
– Igen, de csak most az egyszer. (Nevet) Ha elmondod valakinek, letagadom. Nos, egyrészt azért születtem ide, mert szeretem ezt a környéket. Sokat éltem erre, szeretem a természet kisugárzását és a föld energiáját. Másrészt olyan egyének, akikkel közös teremteni valóm van, ide születtek, mert ide kötötték őket cselekedeteik következményei, és a vágyaik. Úgyhogy nem volt mit tenni – tudod, ha a hegy nem megy Mohamedhez… Harmadrészt pedig nagyon sok olyan egyén él itt, akik olyan munkát végeznek, amelyhez szükségük van a létezésemre.
– Ez utóbbi nagyon misztikusan hangzott.
– Pedig nem az. Csak első hallásra nehezen, másodikra pedig könnyen (félre)érthető.
A. J. Christian
